2023.08.09.

Első tapasztalatok a villanybuszokkal

Igazából, ezt a buszt egy telefonhoz tudnám hasonlítani, amit reggel leveszel a töltőről, este visszarakod, közben pedig egész nap a társad, használod és segítségedre van a munkádban. Ha megnézem a telefonok fejlődését az elmúlt 30 évben, azt gondolom, egyértelműen az alternatív hajtású járművekben van a jövő. Igaz, sok minden még gyerekcipőben jár, de bőven látok ebben fantáziát és fejlődési potenciált.

Az elektromos MAN Lion’s City vezetés tekintetében – apróbb különbségekkel – megegyezik a dízelmotoros társaival, viszont kényelem szempontjából sokkal többet nyújt. Teljesen csendben van és nincs semmilyen rázkódás, ami hatalmas előrelépés a komfortérzet tekintetében. Gázadásra azonnal reagál és dinamikusan gyorsul, miközben nemhogy egy trolibusznál is halkabb, de szerintem még a macskám is sokkal hangosabban dorombol, mint mikor menetre kapcsolom a gépet.

Nálam az MAN már nyolcadik éve bizonyít. Azóta dolgozom velük, és volt alkalmam mindegyiket kipróbálni, látom a fejlődést, miközben az első szériás autók ugyanazt képesek nyújtani, mint új korukban. Eddig a legmegbízhatóbb típus, amit valaha vezettem. Természetesen apróbb problémákkal találkoztam olykor, de soha nem hagyott ott se engem, se az utasaimat. Az E-MAN mégis le tudott nyűgözni azzal, hogy minden olyan funkció és adottság megtalálható benne, amit a korábbi modelleknél megszoktam, megszerettem, viszont egy akkora futurisztikus élményt ad, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani.

Amikor a városi forgalomban közlekedek vele és egy másik elektromos autó ad elsőbbséget, enged maga elé, akkor az ember fia belegondol, hogy igen, ez a közeli jövő valószínűleg. Amikor már csak elektromos járművek közlekednek majd a városok utcáin. A villanyos MAN minden olyat tud, mint egy dízelüzemű jármű, mégis az, hogy úgy állok egy lámpánál, hogy nincs káros anyag kibocsájtás és zajszennyezés, az nagyon nagy dolog. Az elektromos járművek által, nemcsak a levegő tisztul meg, hanem a város is sokkal halkabb és élhetőbb lesz.

Igyekeztem megtalálni az aranyközéputat, a menetrend tartása és a takarékos vezetés között. Azt gondolom, nem kis sikerrel. Miközben voltak olyan pillanatok, amikor kíváncsiságból a legmeredekebb emelkedőn odaléptem neki, és úgy húzott felfele, mintha jobban élvezné az utat, mint én 😊 Nagyon kellemes az, hogy munka közben nincs hangos sípolás, csipogás, jelzés, hanem szolid, halk csippanások vannak. Fűthető a szélvédő, ami a téli jegesedést szinte azonnal meg tudja szüntetni, így egy fázós éjszaka után pillanatok alatt menetkész az autóbusz. Sofőr szemmel ezek nagyon fontos szempontok. Ráadásul a hidegindítás utáni beüzemelés, levegőtermelés egy dízel üzemű járműnél sokkal nagyobb környezetszennyezéssel jár.

Tegnap nem találkoztam olyan utassal, aki ne ugyanezekről számolt volna be, hogy kényelmes, tágas, halk, ugyanakkor nagyon jól megy, és a megjelenése is olyan, hogy amikor az ember meglátja, és megáll a fejlődésben. 😊 Ahogy mentem vele az utcán, a turisták a fényképezőgépet a Budai Várról, a Parlamentről, a Lánchídról, egyből a buszra irányították, és sokan utánafordultak, és csodálkoztak, hogy egy ekkora dög hang nélkül közlekedik 😊

Az energia-felhasználással kapcsolatos tapasztalatok nagyon pozitívak. Én nem használtam légkondit, a váltótársam már igen, és csupán 1-2 százalékos energiafelhasználási különbséget látok kettőnk között. Ezzel szemben egy dízel autóbuszt a légkondi használathoz járatni kell, ami nemcsak az üzemanyagot viszi, de a szerkezet is kopik.

Emellett nagyon fontos megemlíteni, hogy mikor fékezek, a busz visszatáplálja a fékezési energiát. Például az emelkedőn veszített energia nagy része lejtőn fékezve visszatöltődik. Nagyon érdekes 85%-kal elindulni a hegyre, 80%-kal megérkezni a tetőre, majd elindulni lefelé és lent, a lejtő alján már újra 84%-os az akkumulátor. Miközben a dízelnél, amit megeszik, abból már egy csepp nem jön vissza. Ez hatalmas ütőkártya a környezetvédelmi, és az energiagazdaságossági játékában 😊

A Végállomás, és a vonal közvetlen közelében lakók is kapnak az élményből, ugyanis amíg zavaró tud lenni egy dízel busz hangja egy nyári éjszakán, nyitott ablakok mellett, addig az elektromos buszt nem fogják tudni, mikor merre jár. Annyira szolid, hogy még azután sem akarom elhinni, hogy már dolgoztam vele 8 órát. Emelem kalapom a technológia elött. Az, hogy egy négyórás feltöltéssel elmegy több, mint 350 kilométert, úgy, hogy 50 méterenként álló helyzetből indulunk vele, és sokszor alig érjük el az üzemi sebességet, máris fékeznünk kell. Ez a legnagyobb igénybevétel, amit kaphat egy elektromos busz, de gond nélkül állja a sarat, miközben hozza viszi az utasokat. Van még néhány dolog, amit javítani vagy módosítani kell a későbbiekben, de nyilván ezért is teszteljük a járműveket mindannyian. Az apróbb hibákért, hiányosságokért pedig minden más kárpótolja a járművezetőket, és az utasokat is. Nagyon hálás vagyok, hogy én is együtt tölthettem egy műszakot a busszal, várhatóan megkapom még 1-2 alkalomra, de abban is biztos vagyok, hogy ez a gép minden sofőrnek szerelem lesz első váltásra! 😊

Fodor Zsolt

8 éve autóbusz-vezető